Mire vágyik a kutyánk?

Szerintem nincs olyan gazdi a világon, aki ne tette volna már fel ezt a kérdést. Hiszen nap mint nap azon vagyunk, hogy a lehető legjobbat adjuk számukra – ételből, fekhelyből, játékból, vagy egyszerűen csak saját magunkból. De vajon mi az, amire ténylegesen szükségük van? Ezt a kérdést különösen nehéz megválaszolni akkor, amikor modern világunkban meglehetősen elszakadtunk a természettől, a kutyák pedig eltávolodtak azoktól a feladatoktól, élethelyzetektől, amikre eredetileg tenyésztve lettek. Erről beszélgettünk Vámosi-Nagy Nóra kutyakiképzővel, egy igazi innovátorral, a Klikk! című könyv szerzőjével, aki  számos izgalmas kutyás programlehetőséget, képzést is megosztott velünk. /1. rész/

Az interjú második részében arról beszélgettünk Nórával, hogy mi a titka annak, hogy hétköznapi kutyák nem hétköznapi dolgokat tudjanak megtanulni.

A kutyás szakmai világban nagyon sok dolog fűződik a nevedhez: anno a Tükör Módszer egyik kidolgozója, oktató, aki látványos bemutatói révén eljutott többek között Amerikába, sőt még egy könyvet is írtál a klikker képzésről. Jelenleg hogyan aposztrofálod magad, most mivel foglalkozol?

Alapvetően két fő irányban tevékenykedem. Az egyik a kutyás programszervezés a Programok Hatlábon keretein belül, ami olyan gazdiknak és kutyáiknak szól, akik már az alapvető kutyasulis képzésen túl vannak. A programok során kint vagyunk a természetben, kirándulunk, supozunk, miközben játékos feladatokat kell megoldania a résztvevőknek. Azon kívül, hogy ez a kutyák – és gazdáik – fizikai és szellemi foglalkoztatását szolgálja, közösségképző ereje is van. Ez azért fontos szempont számomra, mert azt gondolom, hogy a mai őrült, gyors világban, nagy érték, ha vannak megfelelő értékrendek mentén jól működő közösségek, amik megakadályozzák a sodródásunkat és biztonságos közegként támaszt nyújtanak.

Ezen kívül oktatással is foglalkozom – online és offline formában egyaránt –, ez a Hozz ki többet kutyádból. Nem egy klasszikus kutyaiskola, de egyelőre nem tudom, hogyan máshogy lehetne nevezni, mert nincs rá korábbi példa. Fő profilunk a magasabb szintű – azaz kutyaiskola utáni – képzések, illetve hiányok pótlása: olyan szemlélet, technikák, tudás átadása, amiket esetleg az alapképzés során nem, vagy nem így kaptak meg a gazdák.

Például van online Laza póráz tanfolyam, mert azt látom, hogy hiába végeztek el sokan kutyaiskolai képzést, sokszor nem működik a dolog, pedig ez alapvető elvárás a kutyával való együttélés során.

 Van Önkontroll-, vagy Nyugi tanfolyamunk is. Ez mára azért vált szükségessé, mert egy olyan ingergazdag környezetben élünk, ami nemhogy a kutyáknak, de nekünk sem egészséges. Ebben a tarthatatlan tempóban vannak kutyák, akik túlpörögnek, nem tudják kezelni az őket körülvevő rengeteg mindent. A tanfolyammal nekik kívánunk megoldást nyújtani, úgy, hogy megtanítjuk őket pihenni, kikapcsolni. Részben az ő képességeiket fejlesztjük, részben a gazdi kezébe adunk olyan megoldókulcsokat, amikkel tudnak a kutyáknak segíteni. Ilyenek a bekondicionált helyek, helyzetek, az ingerek kizárásának fejlesztése, vagy bizonyos relaxációt segítő pózok tanítása.

Mivel pozitív megerősítéssel tanítunk, központi kérdés, hogy ez a kutya saját döntése legyen, ne pedig egy külső gátlással, tekintéllyel akarjam az ő figyelmét, a kontrollját megszerezni. Vagyis nem azt mondom, hogy mit ne csináljon, hanem hogyha ezt csinálja, akkor sokkal jobb lesz neki. Adok neki megoldó kulcsokat bizonyos problémás helyzetekre, amit aztán saját maga is könnyebben fog választani a jövőben.

Mostanában pedig a vadkergetés problémájának kezelése foglalkoztat, mert ez is sokaknak kihívás. Offline képzés keretein belül van például Hasznos kutya tanfolyamunk is, ahol segítőkutyás feladatokat veszünk át (pl. nyisd ki, csukd be, kapcsold le, hozd ide).

 Kreatív ember vagyok és újító, ami ebben a szakmában is áldás. Szeretek tanulni, kísérletezni, fejleszteni és aztán továbbadni a tudást. Nemrég már elkezdtem egy csapatot építeni, akikkel együtt dolgozom, mert szerintem így igazán hatékony a munka.

Elkezdtünk a nemzetközi piacra is tartalmakat gyártani, de egyelőre inkább az itthon dolgokra koncentrálunk.

Van egy saját sportágunk, Distance Directing néven, amit én találtam ki, és a kollégáim segítségével fejlesztjük. Ez a II. Kutyás hálaadáson debütált a Hajógyári-szigeten, október végén.

Van még ötlet és terv is bőven, de a nap csak 24 órából áll és a túlhajszolt munkának se vagyok híve.

A 21. században a kutya a legtöbb helyen családtag, sok esetben saját kanapéval, játékokkal, különleges étrenddel stb. Mire vágyik valójában egy kutya?

Azt gondolom, hogy az, hogy egy kutya mire vágyik, egy olyan filozofálgatás, amit sose fogunk tudni autentikusan megválaszolni. Mint ahogyan a kutya se fogja megtudni azt, hogy mire vágyhatna. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a mai kutya szerintem már nagyon távol van attól a kutyától, ami annak idején az ember mellé szelídült. Mára mondhatni munkanélkülivé váltak, mert amilyen tulajdonságokat anno kitenyésztettünk bennük bizonyos feladatok ellátására, azok sok esetben útban vannak a családi kutyatartásnál.

Szerintem a kutyának összességében egészséges, kiegyensúlyozott életre van szüksége. Ennek érdekében – ideális esetben – próbálunk a természeteshez közelítő életet biztosítani számukra. A kutyáknak egyben ez az egyik legszuperebb mellékhatásuk, hogy ha hagyjuk, minket is magukkal visznek a természetbe, egy természetközeli életbe.

Amit biztosan tudunk, hogy a kutya nagyon szeret a gazdájával lenni, minél több időt együtt tölteni, vagyis a minőségi idő alapvető szükséglete. Ezen kívül szükségük van a mozgásra. Ez a boldogságuk és egészségük egyik záloga. A fizikai lefárasztásuk mellett fontos a szellemi foglalkoztatásuk, mert valamilyen feladatra nekik is szükségük van. És persze kell az elegendő, minőségi pihenés is.

Ehhez kapcsolódóan érdekes kérdés még a kutyáknál az ösztön kérdése. Az utóbbi időben sokkal kevesebb büntetéssel és gátlással dolgozom, és az egyik, ami feltűnt, hogy mivel a kutyakiképzésben óriási fejlődés történt, ma már olyan technikákat tudunk használni, amivel a kutya értelmét nagyon meg tudjuk nyitni. Például a klikkeres tanítás óta, már nagyon komolyan el lehet velük „beszélgetni”. Az én kutyám 12 éves lesz és ő úgy lett nevelve, hogy kérdezzen, kérjen. Én ismerem a jelzéseit, szükségleteit és egészen komplex szinten tudunk „beszélgetni” néha.

Ezzel kapcsolatosan kialakult bennem egy ellentét, hogy ha a kutya értelmét kinyitom, és az ösztönlény állapotból elkezdem felfele hozni, akkor nem fair, hogy amikor meg valami bajom van vele, akkor úgy kommunikálok, mint egy csak ösztönszinten működő állattal. Persze hiszek abban, hogy a gazdának kell a vezetőnek lennie, és vannak keretek, szabályok, amiket fel kell állítani, de nem tekintély alapon gondolom a legtöbb probléma megoldását. Az biztos, hogy bennük több az ösztön, mint bennünk emberekben, ezért ennek is teret kell engednünk az életmódprogramoknál. Erre nagyon jók például az olyan sportok és játékok, ahol az orrukat kell használják, vagy ahol lehet zsákmányjátékkal játszani, lehetőleg a gazdival együtt.

Te hogy látod, melyik a fontosabb: a kutya fizikai, vagy mentális lefárasztása?

Nem gondolom, hogy lehet rangsorolni, mindkettőre egyformán szükség van. Ugyanúgy, mint az embernél is: ha egész nap a szobában ülsz, csak dolgozol, vagy tanulsz és egyáltalán nem mozogsz, nem fogod jól érezni magad hosszútávon. A fordítottja se tűnik egészségesnek, ha mondjuk egész nap csak futsz, de soha nem olvasol el egy könyvet, vagy kötöd le az agyad.

Én a harmóniában és az egyensúlyban hiszek. Ez az egyensúly amúgy kutyától és a kutya korától is függ, az évek során alakul, változik. Nyilván más mozgásmennyiségre és pihenésre van szüksége a lassan 12 éves kutyámnak most, mint korábban.

Olyan kutyáknál, akik nem tudnak pihenni, „lekapcsolni”, a gazdik rengetegszer a fizikai lefárasztást választják egyedül, vagy túlnyomóan. Ennek eredményeként a kutya állóképességét felgyúrják az egekbe, amitől gyakorlatilag kifáraszthatatlanná válik, és adott esetben még mindig nem tud megfelelően „lekapcsolni”, pihenni. Ezért gondolom, hogy az az ideális, ha a fizikai és a szellemi lefárasztás egyensúlyban van.

Mit tehetünk ez utóbbi érdekében? Milyen módszereket ajánlanál?

A legegyszerűbb maga a tanítás, főleg a klikkeres, vagy pozitív megerősítéses tanítás. Én azt gondolom, hogy minél több mindent tanítok egy kutyának, annál jobb lesz a kapcsolatom vele, mert tanulunk egymásról valamit, mélyül a kapcsolatunk.

Minden tanulási folyamat – akkor is, ha lényegtelen, haszontalan dolgokat tanítunk – egy nagyon jó program, sok pozitív hozadékkal.

Én a sétákat is szeretem feldobni, hogy legyen valami plusz kihívás benne pl. egy kis fához kiküldés, pad alatt kúszás, helyben maradás. Igaziból lényegtelen, hogy mi, a lényeg, hogy egy kis feladatozás legyen benne.

Nagyon jók még azok a tevékenységek is, amik a kutya készségeit, adottságait használják ki. Ilyen például a mantrailing, amit nagyon tudok ajánlani mindenkinek, mert egy nagyon egészséges dolog, ahol a kutya a szaglását használja, és közben együtt mozog a gazdival, kíméletesen.

Nyilván egy kutya idegrendszerének megterhelő lehet az is, ha beviszem egy sűrű ingerkörnyezetbe – például egy plázába. Azt gondolom, hogy nem feltétlenül ez az ideális lefárasztás, de van, hogy ezt is szoknia kell a kutyának a gazdi életvitelétől, életmódjától függően.

A mentális foglalkoztatásra nagyon jók a mindenféle játékok, gondolkodni valók, megkeresni valók, amikhez elképesztően sokféle kiegészítőt lehet venni, a szimatszőnyegtől a logikai játékokig.

A második részben Vámosi-Nagy Nóra elárulja, hogy mi a titka annak, hogy átlagos kutyák is nem mindennapi dolgokat tanuljanak.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál blogunkon, írd meg nekünk a hello@wuczli.hu email címre!

Honlapunkon rendszeresen posztolunk cikkeket kutyák gondolkodásáról, kutyajátékokról és egyéb kapcsolódó, izgalmas témákról, valamint beszámolunk a munka előrehaladásáról is, hogy jobban megismerhessetek minket. Ha első kézből szeretnétek ezekről értesülni, iratkozzatok fel a gombra, vagy IDE kattintva, és kövessetek minket Facebookon és Instagramon! 🙂