Okos kutya: adottság, vagy fejlesztés kérdése?

Ahogy mi emberek is különbözőek vagyunk – eltérő dolgokhoz van affinitásunk, eltérő területeken vagyunk tehetségesek -, úgy a kutyák is nagyon sokfélék. De vajon fajta függő, vagy egyedenként eltérő, hogy melyik kutya okosabb? Mentális képességeik velük született, változtathatatlan adottság, vagy fejleszthető? Interjúnk második felében ezekről a kérdésekről beszélgettünk Péter Tamás kutyaoktatóval. /2. rész/

Az előző részben a kutyák mentális foglalkoztatásának fontosságáról és annak különböző lehetséges formáiról beszélgettünk, amit ITT tudtok elolvasni.

A munkád során hogy tapasztalod, vannak intelligensebb és kevésbé okos kutyák?

Fú ez jó kérdés! Én azt mondanám, hogy minden kutya okos. Nyilván minden kutyának van egy ösztönprogramja fajtától függően, amire ki lettek találva, ami meghatározza, hogy mennyire közreműködőek az emberrel. Például a kaukázusi, vagy az akita nem arra lett kitalálva, hogy mindenféle utasítást várjon és egyből végrehajtsa. Ők inkább saját döntéseket hoznak. Ellentétben egy malinois-val, vagy border collieval, akik úgy születnek, hogy szinte csüngenek az ember tekintetén, hogy „akkor mi a feladat?”. Az emberek ezt szokták összekeverni az intelligenciával, és ezért terjedt el az a nézet, hogy a border collie a legokosabb. Persze a problémamegoldó képesség gyorsaságában is nagy különbség van az egyes fajták között, ezzel együtt egyik kutyára sem tudom azt mondani, hogy buta. Van, aki gyorsabban jön rá a megoldásra, van, akinek nagyobb a motivációja együtt dolgozni az emberrel, de alapvetően minden kutya okos szerintem.

Egy olyan kutyával, akit okosabbnak tekintünk – mert jobban működik együtt az emberrel és gyorsan oldja meg a problémákat – könnyebb vagy nehezebb az élet?

Talán meglepő, de nehezebb. Ha már szóba került a border collie, velük kapcsolatban az terjedt el, hogy ilyen kutyát kell venni, mert nagyon okosak így a gazdák rendszerint úgy vannak vele – természetesen tisztelet a kivételnek –, hogy akkor már nincs velük semmi tennivaló, mert mindent alapból tudnak. Ezért van az nagyon sokszor, hogy több órás frizbizés, vagy labdázás után a kutya otthon szétszedi a lakást. A border collie arra lett kitalálva, hogy egész nap a pásztorral együtt dolgozzon, kint tereljen. Úgyhogy ő sokkal jobban igényli, hogy az agya is meg legyen dolgoztatva, amit egy sima labdázás nem tud kielégíteni. De mi ezt a kutyát megfogtuk, behoztuk a panelba, és sok esetben csak annyit kap, hogy lemegy a futtatóba. Aztán meglepődünk, hogy körbe-körbe szalad a kutyák körül és ugat. Persze, mert erre lett kitalálva! De említhetjük akár a mudikat, pumikat, vizslát, malinois-t, vagy a retrivereket is. Ezek mind munkakutyák, arra lettek kitalálva, hogy valami melójuk legyen. Ha ez az igényük nincs megfelelően kielégítve, akkor találnak maguknak elfoglaltságot (kaján vigyor).

Az ilyen kutyák az általad említett mentális lefárasztó módszereken kívül igényelnek valami extra elfoglaltságot, vagy elég nekik az?

Alapvetően, ha egy ilyen kutya heti szinten megkapja azokat, amikről beszéltünk – szabályok gyakorlása, többi kutyával való szociális együttlét, rendszeres kutyás sport stb. –, akkor az elég nekik. De a futtató – hogy mondjak egy rossz példát is – az nem minden esetben elégséges. Tegyük fel, hogy van egy kutyám, akivel lejárok a futtatóba 6 éve. Ez egy idő után nagyon unalmas lesz neki, úgyhogy szükség van arra, hogy változatos legyen egy séta: a fizikai mozgás mellett más kutyákkal találkozás, különböző új szagok, ingerek, gazdára odafigyelés. Ha pedig ehhez hozzáveszünk, mondjuk heti két kutyás sportot, akkor megkapott mindent, ami kellhet neki.

Ha például most kapnék egy kölyök labradort, akkor biztos, hogy az első az lenne, hogy kutyák közé vigyem. Egy-két hét alatt kialakítanám a viselkedésre vonatkozó alapvető szabályokat és azokat gyakorolnám vele, ezen kívül pedig a habitusához, fajtájához igazodóan elkezdenék vele valami sportot, tevékenységet csinálni, amit szeret. Például apportírozás, vagy mantrailing, ahol használhatja az orrát. Ha mudim lenne, biztos, hogy elvinném terelni, mert tudom, hogy az neki a legjobb, hiszen arra lett kitalálva.

Ahhoz viszont, hogy életmód programot, sportot tudjak csinálni a kutyámmal, kezelhetőnek kell lennie. Mert egy irányíthatatlan kutyával nem tudok elmenni mondjuk agility edzésre. Ehhez szükséges a már említett szabályok gyakorlása, alapvető gyakorlatok, vezényszavak tanulása.

Beszéltél a kutya ösztönprogramjáról – ami alapvetően meghatározza, hogy mi az, amiben jó, ami érdekli –, a problémamegoldó képességről, illetve az emberrel való együttműködési hajlandóságról, amik alapján egyes kutyákat intelligensebbnek tartunk. Szerinted a kutya intelligenciája még milyen faktorokból tevődik össze?

Fontos elem még szerintem a koncentrációs képessége – hogy mennyi ideig képes fenntartani a figyelmét. Valamint a motiváció is: mert hiába van egy papíron nagyon okos kutyám, ha nem érdekli a feladat, vagy a gazdával való közös munka. Illetve a szociális készséget is ide sorolnám valamilyen tekintetben. Ez alatt azt értem, hogy a kutyának legyen egy bizonyos „ingerküszöbe”, és ne boruljon ki mondjuk egy másik kutyától. Ha munkát nézünk, akkor feladat közben – ha már jól fel van építve, össze van rakva a dolog – ne befolyásolja, hogy elszaladt mellette egy kisgyerek egy sárkánnyal, vagy kutyák mászkálnak a túloldalon. Bizonyos szinteken a kutya terhelhetősége is nagyon fontos, hogy akár hosszas munkát, igénybevételt is bírjon.

Egy kutya fejleszthető mentálisan, hogy okosabb legyen?

Persze, gyakorlással! Ha egy bizonyos fajta munkát gyakorlok vele, akkor egy idő után láthatóan fejlődni fog, úgy is mondhatnánk, hogy értelmesebb lesz, javul a problémamegoldó készsége, koncentrációs képessége, ráérez a feladat és a „játék” ízére. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy tudatosan felépítve, nem türelmetlenkedve, jó és folyamatos megerősítésekkel építem fel a kutyát ezen az úton. Aztán rendszeresen belerakom olyan szituációkba, ahol ezek a készségei tesztelve vannak, akkor szépen lassan csiszolódik, fejlődik. Ez bármilyen kutyára, akárhány éves korában igaz. Ha veszünk egy kezeletlen, balhés, idősebb mentett kutyát, és elkezdünk vele dolgozni, rászánjuk az időt és energiát, akkor a munka be fog érni.

Te hogy látod, alapvetően miért jó, miért fontos a kutya mentális fejlesztése?

Szerintem az egyik legfontosabb része bármiféle tanításnak a kapcsolatépítés, a kapcsolat fejlesztése.

Számomra nem az a lényeg, hogy a kutyám milyen látványos dolgokat tud megcsinálni, hanem hogy azt gondolja, „mennyire jó ezzel a csávóval együtt dolgozni, mert egyszer csak elővesz valami játékot, feladatot, amit nekem ki kell találnom, vagy izgalmas helyekre visz” stb. Nekem ez a legfontosabb: hogy a kutyám szeressen velem együttműködni dolgokat, feladatokat csinálni. Ha ez megvan akkor nagyobb esélye van annak, hogy ha szólok neki, akkor elsőre meg fog fordulni, oda fog jönni a parkban. Szóval minden mindennel összefügg. Mindent azért csinálunk – szabályokat, gyakorlást, tanítást, fárasztást stb. – hogy a kutyának összességében az legyen a konklúziója, hogy jó a gazdával együtt lenni.

Péter Tamás kutyaoktatóval készített interjúnk első részét ITT olvashatjátok. Az előző részben a kutyák mentális foglalkoztatásának fontosságáról és annak különböző lehetséges formáiról beszélgettünk.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál blogunkon, írd meg nekünk a hello@wuczli.hu email címre!

Honlapunkon rendszeresen posztolunk cikkeket kutyák gondolkodásáról, kutyajátékokról és egyéb kapcsolódó, izgalmas témákról, valamint beszámolunk a munka előrehaladásáról is, hogy jobban megismerhessetek minket. Ha első kézből szeretnétek ezekről értesülni, iratkozzatok fel a gombra, vagy IDE kattintva, és kövessetek minket Facebookon és Instagramon! 🙂